Barna Györgyi vagyok, 1980-ban születtem Törökszentmiklóson. Már gyermekkorom óta vonzódom a kézművességhez és több népi kismesterségbe beletanultam. Első kézműves gyerektáboromba is úgy indultam 13 évesen, hogy piknik kosarat fogok ott fonni és azzal térek haza. Piknik kosár persze nem született egy hét alatt, de jó alap volt ahhoz, hogy sokféle kézműves technikát megismerjek és elindultam az utamon mely az alkotás szeretetéről szól, legyen az bármilyen természetes anyag. A kosárfonás csínyját-bínyját egy kedves kosárfonó mesteremtől, Ernő bácsitól tanultam évek hosszú sora alatt. Köszönet neki ezúton is.

Gyerekként több megyei és országos kézműves pályázaton is részt vettem, főleg gyékény-, vesszőfonás, gyöngyfűzés kategóriában és több díjat is nyertem.

Tudásomat és kézműves barátaimat összeszedve a főiskola ideje alatt kézműves tábort szerveztünk gyerekeknek Bugacon, majd később kosárfonó táborban is részt vettem, mint oktató, illetve több egynapos oktatást és bemutatót is tartottam falunapon, vásárban, művházakban.

A bőrözés régi-új szerelem nálam. egy év tanulás után 9 év szunnyadás következett, jelenleg leginkább erre fordítom alkotó figyelmemet. A bőrművességre úgy tűnik számomra csak most érett meg az idő. 2008. tavaszán kezdem feleleveníteni ismét tudásom és beszerezni saját szerszámaimat és eszközöket hozzá. Tudásomat folyton bővítem.

A népi bőrművesség technikáival dolgozom, kizárólag kézzel készítem munkáimat és csak valódi bőrből. Ez általában marhabőr, de szoktam kecske, szarvas és néha ló bőréből is dolgozni. A munkáim hagyományosan kéttűs kézi varrással és fűzéssel készülnek, formájuk, díszítettségük pedig a mai kor elvárásainak is megfelelnek. Úgy gondolom, egy tárgy szépsége minden korban összefüggött azzal is, hogy mennyire jól használható. Napjainkban nem tűzszerszámot hordunk tarsolyunkban vagy erszényünkben az oldalunkon, mint elődeink, hanem pénztárcát és mobiltelefont, ezért ezekhez az igényekhez igazítom a formát és a használhatóságot.

Egy ember számára fontosak a gyökerei. Őseink tisztelete nyilvánul meg abban, hogy hagyományainkat újra megélve, tudásukból merítve alkotjuk meg a ma értékeit, egy kicsit hozzáadva a világ szépségéhez.